Tokyo

Tokyó  Japán fővárosa, a japán kormány és a császár székhelye. Kb. 12 millió ember - az ország lakosságának 10 százaléka - él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33-36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.
A város a Kantó régióban, a legnagyobb japán szigeten, Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. A város területe Ogaszavara szigetéig terjed, amely a Csendes-óceánon 1000 km-re délkeletre található.
Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatásügyi és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a vonatra és a metróra vonatkozik

Tokió felemelkedése két ember nevéhez fűzhető: Tokugawa Ieyasu sógun és Meiji császár. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugawa Ieyasu sógun az Edo nevű települést (a mai Tokiót) tette meg bázisává. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb városává vált. 1 millió lakosa volt a 18. században. Spontán módon vált Japán fővárosává, még ha a császár Kiotót jelölte is ki birodalma központjának.
A kezdetektől mostanáig Edo/Tokió mindig sok nemzetiséget foglalt magában. Ieyasu maga is bevándorló volt, és még több külföldit hozott városának építéséhez. A Tokugawa 251 éve után, a shogunátust megdöntötte két déli prefektúra (Chōshū and Satsuma) és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meiji császár Edóba költözött, és átnevezte Tokióra. Már akkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, és a császárral együtt az ország valódi fővárosává vált. Az Edo Kastélyból lett a Császári Palota.
 
 
1888-as térképen

Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először a nagy kantoi földrengés 1923-ban, majd a II. világháború. Az 1945-ös tokiói bombázás majdnem olyan pusztitó volt, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttvéve. Egész kerületek váltak a földdel egyenlővé. Manapság nem nagyon lehet ezeknek a nyomait látni a városon, de a lakók még mindig viselik a megrázkódtatás nyomait.
A háború után Tokiót nagyon fejlett földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az 1964-es nyári olimpián mutattak be a világnak. A hetvenes években tovább fejlődött a város, új, sokszor kétségbevont repülőteret építettek 1978-ban Narita néven, és a népesség 11 millió főre duzzadt (a környező területekkel is beleszámítva). A 80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de a 90-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután recesszió következett, így az 90-es éveket „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a recesszió ma is tart.